Lassan 1 hónapos

28 napra a műtétre már nagyobb fájdalmaim nincsenek, csak hajlításkor. A mankót magamtól elhagytam, mint kiderült jól is tettem, ma beszéltem az orvossal, aki ezt megerősítette. Lépcsőn már le-fel tudok járni, igaz csak 1 lábbal lépkedve. A seb mások szerint szépen gyógyul, nekem még sokszor eszembe jut, hogy hogy fog kinézni a lábam ezek után.

a sebet minden reggel és este lekezelem a Curiosa géllel, néha vízzel át is mosom. Furcsa, érzéketlen lett ott a bőr, remélem idővel elmúlik. A hajlítást szabadon, a rögzítőm nélkül csinálom, reményeim szerint több már, mint 60 fok. A doki legalábbis ma azt mondta telefonba, hogy 80 jó lenne lassan. Iszonyat furcsa hajlítani így a lábadat, valami húzza össze-vissza a térdet, nem tudod, meddig menj el. Kiszenvedem azért, mert már nagyon hiányzik az edzés. Közben a másik térdem begyulladt, valószínű a sok terhelés miatt, így azt gyulladásgátló krémmel kenegetem és gyógytornáztatom. A kórházi gyógytornásszal holnap beszélek, remélem, hogy ad időpontot rendesen, mert már rám férne a normális torna, nem fekve otthon. Egyébként már mászkálok, mindent intézek magamnak, nincs szükségem segítségre kb. a 3. héttől. Utaztam is kocsiban, végre befért a lábam, bár a hosszabb útnál fél óra után kezdett fájni a hajlított póztól. Lassan, de biztosan halad minden... A tornától sokat várok és nagyon erőltetném már,hogy kezdődjön el. A következő kontrollom még 2 hét, remélem, hogy akkor lekerül a rögzítőm. A bemozgató gépről nekem semmi hír, lehet, hogy majd a gyógytornász tesz rá, nem tudom. Mindenesetre reggel-délben-este csinálom a kis lábemelgetéseket. A műtött lábam combizma kb. semmit nem reagál a feszegetésrekre, elég ijesztő.. Kezdek félni a csavar kivételtől is. Éppen hogy túlestem az egyik műtéten, közeledik a másik. :( Nehezebb és könnyebb napok váltogatják egymást.. Muszáj erősnek maradni. Államvizsgára már rögzítő nélkül szeretnék bemenni.

3,5 hetesen

Október 28-án megvolt a 23 napos kontrollom. Lekerült a ragasztott kötés a sebről, el lehet kezdeni kezelni. A seb most így néz ki, ezzel kenem.

az eredeti 15 fokról 60 fokra történt ma az állítás,és így marad 3 hétig azaz november 17-ig. Hajlítás és torna, kiírt gyógytornászhoz is tornát a kórházba. Gyógymasszőrhöz heti 1x járok. Egy hónaposan kezdek el újra edzeni otthon gymstick-el és kézisúlyzóval, 2 hónaposan tervezek visszatérni az edzőterembe.
Fájdalom már csak az új hajlásszög miatt van, az se lesz sokáig, csak míg megszokom. Sokszor már otthagyom a mankót valahol és elfelejtem, aztán megyek vissza érte a házban. már látom a "fényt az alagút végén". Papíromon: járást már rögzítp nélkül is próbálgassa. Ez tervben van :) addig is torna, egyre több és hosszabb. Jövő héten megkóstolom a kórházi gyógytornát is.

60 fok:

a mankózás már magabiztosan megy, sokat járkálok

A combizmom már sorvadt sajnos a torna ellenére.

A trombózis elleni szurit még kapom, összesen 30-ból 9 maradt. Sok vitamint szedek, hogy támogassam a szervezetemet.

Varratszedés

Október 14-én volt varratszedésem. Kocsival vitt  a barátom a kórházba, ahol fogadott a doki. A járkálás járókerettel történt, mert biztonságosabbnak éreztem még a mankónál. Kérésre nekem a műtétkor felszívódó varratot használt, így csak az arthroszkóp helyén lévő 2 kicsi varratot szedte ki. Kicsit kellemetlen volt és vérzett, de nem vészes. Át is fáslizta és ragasztotta a sebet.
Következő kontroll október 28, addig ez a 15 fok hajlítás, gyógytorna otthon. Elmondása szerint utána ad egy kicsit nagyobb hajlítást is, aminek örülnék, mert nyújtott lábbal nem túl jó se mászkálni se aludni.
Itthon pár naponta át szoktam fáslizni tiszta fáslival és szivaccsal meg is mosom a bőrt, sebet nem. Egész nap és éjszaka is viselem a térdgépet amúgy.
15-én elmentem húgom szalagavatójára, kocsival és mankóval, ugyanis átszoktam a mankózásra, mert a nyugdíjas járókeretet gáznak éreztem. Ez kicsit instabil, de meg kell szokni. Jól bírtam a szalagavatót, ültem végig, az oda-vissza séta a kocsihoz simán ment.
Ez a szalagavatós öltözetem, nagyob feldobja a kékség :D
Néha a sebet szoktam érezni, hogy bizsereg, szúrkál, az kicsit ijesztő érzés, de nem hiszem, hogy baj lenne.
Napi 2-3 alkalommal csinálom a tornát, és egy nap 10-szer biztos, hogy kijárkálok pisilni vagy a konyhába.

A fürdés néha szivaccsal, de ha már nagyon gázul érzem magam, akkor bemászok a kádba, a lábamra szemeteszsákot húzok, és úgy zuhanyoztatom le magam. Hajmosás a kádba hajolva. Sok idő tisztálkodni nagyon és fárasztó is...
Türelemből nagyon sok kéne, de néha elfogy és hisztizek. Sokszor úgy látom, hogy megragadtam a lehetőséget, hogy mostmár problémák nélkül éljek, és hálás vagyok a műtétnek, de néha úgy, hogy keeellleeeznekeeeem?
Az idő lassan telik, de lefoglalom magam az államvizsgára tanulással, tv, gép, mikor ki látogat, beszélgetés, kiskutyázás.
Kontrollon jeleztem a dokinak, hogy kék a térdem alja, megnézte és mondta hogy fúrkálták a csontot, lehet megsérült ott valami, de fel fog szívódni.

Fáslizni a vérkeringés miatt kell főleg, de a mozgatás és a sok folyadék is nagyon fontos.
Itt egy kép átfáslizáskor, látszik,hogy nincs bevizesedve a lábam. 

A következő kontrollig fekvés, torna. :)

16 naposan

16. napomon már nagyon jól viselem a dolgokat. Enni-inni már nem ágyban, hanem asztalhoz ülve szoktam. Ma már felmentem az emeletre is ruhákért viszonylag sok lépcsőfokot megtéve. Voltam a barátommal vásárolgatni is. Könyökmankóra váltottam, eléggé bevált, a járókeretet már nem használom. Hajmosás és fürdés már önállóan megy, hajmosás a kádba hajolva, fürdés a kádban úgy, hogy a lábamat felteszem és zacskót húzok rá. Már nagyobb távokat is tudok sétálni, fájdalmaim nincsenek, csak akkor, ha sokat terhelem. Voltam gyógymasszázson, átgyúrta a combizmomat és a vádlim egy részét,hogy ne tapadjon le. A térdem környékéhez nem nyúlt. A kékségem a térd alatt felszívódott, így egészen emberi a lábam. Kaptam ízületvédőt is és minden reggel tuningolom magam vitaminokkal. Tornázok már napi 4-5 alkalommal egyre nagyobb ismétlésszámmal. Át is kötözzük a fáslit 2-3 naponta. Most úgy érzem, hogy helyesen döntöttem a műtét mellett és ha kijövök végre a lábadozós fázisból jobb lesz, mint valaha. Következő kontrollom október 28-án lesz, egy hét múlva.

A kép a mai átkötözésnél készült.

Műtét utáni napok

Dél körül kerültem vissza a műtőből a szobába. Kaptam infúziós fájdalomcsillapítót, de emlékszem, hogy nem sokat ért. Utána rá is kérdeztem, hogy mi volt benne? mondták, hogy algopyrin.... háááát szarral kell gurigázni persze frissen műtve. Nyugodtan kérjetek ti is mást, ha nem hat. Utána mondtam, hogy mást adjanak, erősebbet, és akkor kicsit megkönnyebbültem. Egy drén-cső lógott a lábamból, be volt fáslizva, és rajtam volt a hozott rögzítőm.

A cső nagyon feszít. Akkor igazából nem tudtam, hogy az feszít így ennyire, csak nagyon fájt az egész. A doki megnézett este is, és helyrerakta a rögzítőt, mert az pont a csövet nyomta. Így kicsivel jobb lett. A szobatársak közül volt, aki tudott mozogni, és segített, mert hátonfekve tudtam csak maradni. Többször meg is látogattak az otthoniak. Pisilni csak ágytálba tudtam, amire nem hittem,hogy 22 évesen szükségem lesz, de lett. Amúgy nem is olyan rossz. Csípőből kell megemelni magad, berakják, megoldod, és kiveszik. Itt leírom megint, hogy kézfertőtlenítő!, mert ha pisilni nem tudsz kimenni, kezetmosni se, és nem hiányzik, hogy bajod legyen belőle. Elalvás előtt még jött egy adag fájdalomcsillapító. Nagyon kivoltam, minden bajom volt úgy fájt, feszített, nyilalt. Pont ettől féltem műtét előtt, hogy nem fogom bírni, de mondta mindenki, hogy minden nappal jobb lesz, és igazuk lett. 
Pluszba én még sikeresen összeszedtem egy felfázást is, nekem ki szokott jönni stressztől. Így, hogy kimenni se tudtam, óriási ajándék volt. Nem aludtam semmit, csípett égett és a lábam is fájt. Óránként néztem az időt, nem akart telni. Szóltam a nővérnek is, hogy baj van, felfáztam. Azt mondta, reggelig bírjam ki, és akkor vizeletvizsgálat... Nem volt nagy segítség, de valahogy eltelt az éjszaka. Flector rapid port vittem, ez otthon mindig használt, és innentől magamnak csillapítottam a fájdalmat 4-6 óránként. Másnap délutánig még feküdtem, a hátam nagyon fájt az állandó póztól. A doki bejött, mondta, hogy álljak majd fel, nem enged haza anélkül. A csővel együtt nem akartam, így megvártam, hogy kivegye este. A csőkivételről legendák vannak, hogy szörnyű, de amúgy nem az. Kellemetlen inkább, kb 2 másodpercig, kifele jövet cuppan ahogy a vákuum húzza. Át is kötött, véres volt kicsit a kötésem, de ez normális. Kicsit szenvedős volt a kék rögzítőből kivenni, de megoldottuk. Utána először gyógytornásszal álltam fel este, de el is sírtam magam, ahogy beletódult a vér, rögtön visszafeküdtem.

Nagyon elkeseredtem, de nem vagyok feladós típus, így este mégegyszer felálltam és már pár lépést mentem a járókerettel.
A lábadat emelni nem igazán tudod, erre a kórházba kitaláltam egy praktikát. 

Fáslit hajlottam össze, és ezt a talp alá rakva tudtam ágyra fel és ágyról le emelni. Első napokban hasznos lehet. 

Evés: műtét után 2-3 órával, de nem sok kedvem volt. Ittam kis vizet, ettem kekszet. Talán az altatás eredménye volt az étvágytalanság, meg a torkom is fájt kicsit. 

Reggeli vizeletminta eredménye volt, hogy sok a baktérium, így kaptam egy tasakos por estére megoldásnak. 
A második éjszaka se aludtam túl sokat, de már kevésbé fájt, valamint örültem,hogy másnap mehetek haza. Reggel felkeltem, és már egyedül mentem ki pisilni a járókerettel. Itt egy kép, rottyon vagyok, de látszik, hogy örülök neki. 

A mosdó kb 20 méter volt a szobából, lassan, de sikerült. Azt ajánlom, hogy lassan kelj fel, először tedd le a lábad a földre, még ülj egy kicsit, hadd menjen bele lassan a vér, különben jobban fáj. Szereztem magamnak otthonra is járókeretet, de mankózni is lehet, nekem ez stabilabb. 
Hazaengedés reggelén már ettem normálisabban is. Volt egy röntgen és utána kaptam zárójelentést, valamint megint átkötözött a doki. Írt fel antibiotokumot a felfázásra, mert még mindig fájt. A hazamenetel kalandos volt, mert tolószéket kaptunk, ami merev lábbal nem túl szerencsés, ezért közben és fáslival tartottam a lábam. A lift nem működött, ezért személyliftbe kellett szálni, amibe csak állva fértem el. A kocsiba bemásztam a hátsó ülésre. Itthon 3 lépcső van, azokon felvittek ölbe. Az itthoni éjszaka se volt jobb, mert a hátonfekvés nem a kedvencem, fáj mindenhol és a lábam is, ezért szintén vettem be flectort, napi 2-3 alkalommal. Az éjszaka mindig nehéz, napközben jobban elvagyok. Néha jegelem is, hogy ne gyulladjon be. 
A kórházi gyógytornászt kifaggattam, mit csinálhatok, és azt otthon csinálom is 2-3 alkalommal egy nap. Ilyenek: boka hátrafeszítése, lábemelések és láb kivitele oldalra. Valamint egyre többet keltem fel és mentem ki a kerettel pisilni is.  A kajára odafigyeltem, hogy ne nagyon fogyjak le izomból sem, fehérjedúsan ettem. Vitaminok amiket szedek: C, D, Ca, Mg és multivitamin. 
Hasba a műtét másnapjától megy a véralvadásgátló injekció. Ezt otthon barátom adja be. Kicsit feszít, de pár perc és elmúlik. Valamint én antibiotikumot és probiotikumot is szedek a felfázásra.

Sokat kell inni, és rossz, mert így sokat is kell menni pisilni, de muszáj. A torna első napokban nagyon rosszul ment, ma már egyre könnyebb, és a fájdalom is enyhül. 
Ma vagyok 4. napos műtött, nem kell félni, ilyenkor már bírható. :)

Itt egy kép itthon, amin fásli van csak rajtam. 

Mosdás a csaphoz állva szivaccsal, víz nem érheti a sebet. Kellemetlen, de ez van. Hajmosás nálam a kádhoz ülve, hátrahajolva és segítséggel. Még az első napokban mindenképp jó, ha van veled valaki.
Nagy áttörés volt ma, a 4 napon, hogy fel tudtam emelni a műtött lábamat segítség nélkül. 

Fájdalmas kicsit, de megéri csinálni. Valamint fogadjatok fel mindenképp gyógytornászt. És ha kiírja a doki, kórházit is írassatok fel. Innentől ezen fog múlni minden, és a felépülés gyorsasága is.

A fájdalomcsillapítót varratszedésig ne sajnáld magadtól, mert ha nagyon fáj, már nehéz csökkenteni rajta, éjszakára mindenképp vegyél be. Az a legjobb, ha gyulladáscsökkentőset veszel. 
Ma már kimentem a kertbe sétálni a kerettel, büszke voltam. Minden nappal egyre többet bírok.
Varratszedés majd október 14-én lesz. Ha még műtét előtt állsz, semmiképp ne nézz videókat róla, és minél kevesebbet foglalkozz vele, mert kikészülsz, nekem s

A műtét

A kórházba fekvés előtt többször eltört a mécses, nagyon sok mindentől féltem.. A műtét reggelén már nagyon pánikoltam, emlékszem, hogy kb. végigsírtam a bemenetel és a műtét kezdete közti időszakot, ami nem volt túl szerencsés, mert egy kortyot se ihattam. Amit vittem, és ajánlok vinni:

kézfertőtlenítő!!!!!!!!!! mert nem fogsz tudni kirohangálni kezetmosni.

fájdalomcsillapító: mert én pl. olyat kaptam, ami szart se ért

váltóruha: több kényelmes póló, egy zipzáros pulcsi ha már tudsz mozogni, nadrágnak rövidet vittem, mert átkötözte utána a sebet többször, és nem kellett volna még a nadráglecibálással szenvedni

zsepi...tusfürdő, krémek amit használsz, mentes víz, keksz, wc-papír

én újságot-könyvet stb nem ajánlok, én legalábbis ilyesmire nem tudtam figyelni, felesleges volt

A szobámban a Kenézyben akkor már 5-en feküdtek, enyém lett a 6. ágy. Volt csípőprotézis, bokaműtét, csavarelmozdulás miatti műtét, amit el lehet képzelni. Velem egy napon csak egy nő volt műtve, a többiek korábban. Mindenki nagyon bátorított a műtét előtt, aranyosak voltak, de nem volt senki az én korosztályomból, inkább 50-80 évesig, de ebből nem volt gond. Térdes csak én voltam a szobában, de az osztályon voltak többen is amúgy.

A műtősfiú jött is értem fél10-kor, amikor átöltöztem a kórházi ruhába és a bugyim maradhatott rajtam. Elkezdett betolni, több folyosón át, anya és a barátom jöttek velem egy ideig, majd elbúcsúztunk. Onnantól egy sapkafelvétel várt rám, majd betoltak az előkészítőbe. Itt szúrtak branűlt. Nagyon sírtam, mindenki próbált nyugtatni, hogy minden fasza. Előttem aki volt bent, nem akart felkelni az altatásból, így azt kellett hallgatom, ahogy szólítgatják, hogy ugyan mi lenne ha felébredne, hát nem volt egy álom alapból ki voltam készülve. Utána őt kitolták, engem be, és tettek rám szívtapaszt, ami pittyegéssel jelenzte a szívem dobogását. Utálom hallani amúgy, szóval egy élmény volt azt hallgatni fullhangosan. Ezután infúziót raktak be. Megérkezett az altatóorvosnő, vele akkor találkoztam először Mondta, hogy ő altatni akar, jó lesz-e így? mondtam, hogy persze. Befutott a dokim is, akiből 2 szem látszott csak ki, mondta, hogy nem kell izgulni. Utána beszéltem össze mindent, röhögtek rajtam rendesen. Utána átlélegeztette a tüdőmet oxigénnel egy maszkkal. Amire tuti emlékszek, hogy amikor a 2 ampulla altatót benyomta vénásan, akkor mondtam, hogy nagyon vigyázzon rám, mosolygott és mondta, hogy fog! Erre aludtam el. Kb . egy óra múlva ébredtem egy szobában, ahol fogta a kezemet egy nő, és mondta, hogy túl vagyok rajta, nyugodjak meg, visszatolnak a szobába. A folyosón már ott vártak anyáék is. Kissé meg is nyugodtam, nem is fájt semmit, mondtam, hog sétagalopp lesz ez...

A történetem

Kedves látogató!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy aki hozzám hasonlóan keresztülmegy a denks műtét megpróbáltatásain tudjon valakihez fordulni, és tudjon informálódni is. Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok, akár kereshettek itt is :https://www.facebook.com/reka.kozak.3

A történetemmel kezdeném. 2013-ban volt az első térdkalács ficamom, amikor zuhányzás közben guggolásnál kiestem a zuhanykabinból a ficam miatt. Akkor még fogalmam sem volt, mi történik, nagyon sírtam és mentővel vittek be a Kenézy Kórházba. Röntgen után tették csak helyére a térdemet, addig iszonyatos kín volt minden perc. Gipszet kaptam 6 hétig, és trombózis ellen hasba kellett szúrnom 3 napig Clexane injekciót. Akkoriban nem sokat tudtam a rehabilitációs lehetőségekről, és valljuk be, tájékoztatva se lettem rendesen. Lekerült a gipsz, elkezdtem járkálni és visszatértem a mindennapokba.
A következő ficamom 2015-ben történt, amikor dolgoztam és leesett pénzérme utá hajoltam. Teljesen egyedül voltam a fitness-teremben kasszazáráskor, így magamra hívtam mentőt. Már akkor tudtam, hogy ismét ficamom volt... Már a mentőben visszaugrott a térdem. Rögzítőt kaptam pár hétre. Itt volt az a pont, hogy elkezdtem foglalkozni többet a felépülés lehetőségeivel, hogy meggátoljam a további ficamokat. Gyógytornára jártam, viszonylag hamar jól is lettem, viszont fejben mindig ott volt a tudat, hogyha 2x megtörtént, bármikor lehet újra. Edzőterembe kezdtem járni, és egy év alatt 11 kilót szetdem fel izomban. Így lettem 54 kg. A combizmom óriásit nőtt és fejlődött, viszont a tédtáji bizonytalanság nem szűnt meg. Sok gyakorlattal óvatoskodtam, és térdvédőben mertem csak sportolni. Mindig a fejemben volt, hogy vigyázzak a mozdulataimra.. nem volt túl élhető a helyzet, viszont járkálni tudtam, és megelédegtem vele, műtétről hallani se akartam.
Sajnos nem úsztam meg a harmaik ficamot sem 2016-ban, amikor a barátom szülinapján belekarolva táncoltam, és éreztem, hogy a térdem már nincs a helyén. Saját magamnak raktam vissza, már nem mentem kórházba sem, rögzítőbe tettem és pár nap múlva semmi bajom nem volt. Emlékszem, hogy a fájdalomtól nagyon sírtam, de azt kiabáltam, hogy nem akarok műtétet, és hogy ez nem lehet igaz.... Világ életemben sportoltam és igyekeztem egészségesen élni, és kifog rajtam a jobb lábam.
Telefonon felvettem a kapcsolatot az orvossal, aki a ficamokkal kezelt, és egyébként valamilyen szinten ismerősöm is. Dr. Szarukán Istvánnak hívják. Megbeszéltük, hogy bemegyek hozzá, és a találkozáskor csinált egy röntgent. Mondta, hogy a térdem a helyén van, de magasan áll a patella, amivel edzhetek bármit, útja van a kalácsnak kimozdulni, és műtsük meg. Imádom és ajánlom ezt a dokit amúgy, mert lehet vele beszélgetni, nem hagy ott félmondatokkal.
Fejben ráhangoltam magam, hogy műteni kell, de éppen 7. féléves egyetemi gyakorlaton voltam, amit végig akartam járni. Utána 2 hónappal van az államvizsga, addig konkrét dolgom nem volt, csak tanulni. Így hát a ficamtól számítva, ami augsutus 20-án volt, október 5-re beszéltük meg a műtétet. Rögtön egyeztettem egy gyógytornásszal, akivel térdtornát beszéltünk meg addig is, hogy tartsuk fent a combizmaim aktivizálását. Minden nap 2x végeztem a tornát, belinkelem a youtube linkjét:
https://www.youtube.com/watch?v=uKRdE3GmJvA

Ezen kívül kondiba ugyanúgy lábaztam mint egy nyomorék,mert alig volt gép, amit mertem használni.
Műtét előtt meg kellett csinálni vér és vizeletvizsgálatot, valamint EKG-t. Ezeket vittem az altatóorvoshoz, aki mindent rendben talált, valamint megbeszéltük az altatást, nem mondta veszélyesnek, mert fiatal vagyok ( 22 éves ) és én is ezt szerettem volna. Elég pánikolós vagyok, és így teljesen tudatomon kívül szerettem volna lenni, elég nekem előtte stresszelni.
Október 5-én reggel mentem be a kórházba a műtét napján. Előtte éjféltől nem ehettem és nem ihattam.
A műtét leírását a következő blogban olvashatod.