28 napra a műtétre már nagyobb fájdalmaim nincsenek, csak hajlításkor. A mankót magamtól elhagytam, mint kiderült jól is tettem, ma beszéltem az orvossal, aki ezt megerősítette. Lépcsőn már le-fel tudok járni, igaz csak 1 lábbal lépkedve. A seb mások szerint szépen gyógyul, nekem még sokszor eszembe jut, hogy hogy fog kinézni a lábam ezek után.
a sebet minden reggel és este lekezelem a Curiosa géllel, néha vízzel át is mosom. Furcsa, érzéketlen lett ott a bőr, remélem idővel elmúlik. A hajlítást szabadon, a rögzítőm nélkül csinálom, reményeim szerint több már, mint 60 fok. A doki legalábbis ma azt mondta telefonba, hogy 80 jó lenne lassan. Iszonyat furcsa hajlítani így a lábadat, valami húzza össze-vissza a térdet, nem tudod, meddig menj el. Kiszenvedem azért, mert már nagyon hiányzik az edzés. Közben a másik térdem begyulladt, valószínű a sok terhelés miatt, így azt gyulladásgátló krémmel kenegetem és gyógytornáztatom. A kórházi gyógytornásszal holnap beszélek, remélem, hogy ad időpontot rendesen, mert már rám férne a normális torna, nem fekve otthon. Egyébként már mászkálok, mindent intézek magamnak, nincs szükségem segítségre kb. a 3. héttől. Utaztam is kocsiban, végre befért a lábam, bár a hosszabb útnál fél óra után kezdett fájni a hajlított póztól. Lassan, de biztosan halad minden... A tornától sokat várok és nagyon erőltetném már,hogy kezdődjön el. A következő kontrollom még 2 hét, remélem, hogy akkor lekerül a rögzítőm. A bemozgató gépről nekem semmi hír, lehet, hogy majd a gyógytornász tesz rá, nem tudom. Mindenesetre reggel-délben-este csinálom a kis lábemelgetéseket. A műtött lábam combizma kb. semmit nem reagál a feszegetésrekre, elég ijesztő.. Kezdek félni a csavar kivételtől is. Éppen hogy túlestem az egyik műtéten, közeledik a másik. :( Nehezebb és könnyebb napok váltogatják egymást.. Muszáj erősnek maradni. Államvizsgára már rögzítő nélkül szeretnék bemenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése