A történetem

Kedves látogató!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy aki hozzám hasonlóan keresztülmegy a denks műtét megpróbáltatásain tudjon valakihez fordulni, és tudjon informálódni is. Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok, akár kereshettek itt is :https://www.facebook.com/reka.kozak.3

A történetemmel kezdeném. 2013-ban volt az első térdkalács ficamom, amikor zuhányzás közben guggolásnál kiestem a zuhanykabinból a ficam miatt. Akkor még fogalmam sem volt, mi történik, nagyon sírtam és mentővel vittek be a Kenézy Kórházba. Röntgen után tették csak helyére a térdemet, addig iszonyatos kín volt minden perc. Gipszet kaptam 6 hétig, és trombózis ellen hasba kellett szúrnom 3 napig Clexane injekciót. Akkoriban nem sokat tudtam a rehabilitációs lehetőségekről, és valljuk be, tájékoztatva se lettem rendesen. Lekerült a gipsz, elkezdtem járkálni és visszatértem a mindennapokba.
A következő ficamom 2015-ben történt, amikor dolgoztam és leesett pénzérme utá hajoltam. Teljesen egyedül voltam a fitness-teremben kasszazáráskor, így magamra hívtam mentőt. Már akkor tudtam, hogy ismét ficamom volt... Már a mentőben visszaugrott a térdem. Rögzítőt kaptam pár hétre. Itt volt az a pont, hogy elkezdtem foglalkozni többet a felépülés lehetőségeivel, hogy meggátoljam a további ficamokat. Gyógytornára jártam, viszonylag hamar jól is lettem, viszont fejben mindig ott volt a tudat, hogyha 2x megtörtént, bármikor lehet újra. Edzőterembe kezdtem járni, és egy év alatt 11 kilót szetdem fel izomban. Így lettem 54 kg. A combizmom óriásit nőtt és fejlődött, viszont a tédtáji bizonytalanság nem szűnt meg. Sok gyakorlattal óvatoskodtam, és térdvédőben mertem csak sportolni. Mindig a fejemben volt, hogy vigyázzak a mozdulataimra.. nem volt túl élhető a helyzet, viszont járkálni tudtam, és megelédegtem vele, műtétről hallani se akartam.
Sajnos nem úsztam meg a harmaik ficamot sem 2016-ban, amikor a barátom szülinapján belekarolva táncoltam, és éreztem, hogy a térdem már nincs a helyén. Saját magamnak raktam vissza, már nem mentem kórházba sem, rögzítőbe tettem és pár nap múlva semmi bajom nem volt. Emlékszem, hogy a fájdalomtól nagyon sírtam, de azt kiabáltam, hogy nem akarok műtétet, és hogy ez nem lehet igaz.... Világ életemben sportoltam és igyekeztem egészségesen élni, és kifog rajtam a jobb lábam.
Telefonon felvettem a kapcsolatot az orvossal, aki a ficamokkal kezelt, és egyébként valamilyen szinten ismerősöm is. Dr. Szarukán Istvánnak hívják. Megbeszéltük, hogy bemegyek hozzá, és a találkozáskor csinált egy röntgent. Mondta, hogy a térdem a helyén van, de magasan áll a patella, amivel edzhetek bármit, útja van a kalácsnak kimozdulni, és műtsük meg. Imádom és ajánlom ezt a dokit amúgy, mert lehet vele beszélgetni, nem hagy ott félmondatokkal.
Fejben ráhangoltam magam, hogy műteni kell, de éppen 7. féléves egyetemi gyakorlaton voltam, amit végig akartam járni. Utána 2 hónappal van az államvizsga, addig konkrét dolgom nem volt, csak tanulni. Így hát a ficamtól számítva, ami augsutus 20-án volt, október 5-re beszéltük meg a műtétet. Rögtön egyeztettem egy gyógytornásszal, akivel térdtornát beszéltünk meg addig is, hogy tartsuk fent a combizmaim aktivizálását. Minden nap 2x végeztem a tornát, belinkelem a youtube linkjét:
https://www.youtube.com/watch?v=uKRdE3GmJvA

Ezen kívül kondiba ugyanúgy lábaztam mint egy nyomorék,mert alig volt gép, amit mertem használni.
Műtét előtt meg kellett csinálni vér és vizeletvizsgálatot, valamint EKG-t. Ezeket vittem az altatóorvoshoz, aki mindent rendben talált, valamint megbeszéltük az altatást, nem mondta veszélyesnek, mert fiatal vagyok ( 22 éves ) és én is ezt szerettem volna. Elég pánikolós vagyok, és így teljesen tudatomon kívül szerettem volna lenni, elég nekem előtte stresszelni.
Október 5-én reggel mentem be a kórházba a műtét napján. Előtte éjféltől nem ehettem és nem ihattam.
A műtét leírását a következő blogban olvashatod.