Dél körül kerültem vissza a műtőből a szobába. Kaptam infúziós fájdalomcsillapítót, de emlékszem, hogy nem sokat ért. Utána rá is kérdeztem, hogy mi volt benne? mondták, hogy algopyrin.... háááát szarral kell gurigázni persze frissen műtve. Nyugodtan kérjetek ti is mást, ha nem hat. Utána mondtam, hogy mást adjanak, erősebbet, és akkor kicsit megkönnyebbültem. Egy drén-cső lógott a lábamból, be volt fáslizva, és rajtam volt a hozott rögzítőm.

A cső nagyon feszít. Akkor igazából nem tudtam, hogy az feszít így ennyire, csak nagyon fájt az egész. A doki megnézett este is, és helyrerakta a rögzítőt, mert az pont a csövet nyomta. Így kicsivel jobb lett. A szobatársak közül volt, aki tudott mozogni, és segített, mert hátonfekve tudtam csak maradni. Többször meg is látogattak az otthoniak. Pisilni csak ágytálba tudtam, amire nem hittem,hogy 22 évesen szükségem lesz, de lett. Amúgy nem is olyan rossz. Csípőből kell megemelni magad, berakják, megoldod, és kiveszik. Itt leírom megint, hogy kézfertőtlenítő!, mert ha pisilni nem tudsz kimenni, kezetmosni se, és nem hiányzik, hogy bajod legyen belőle. Elalvás előtt még jött egy adag fájdalomcsillapító. Nagyon kivoltam, minden bajom volt úgy fájt, feszített, nyilalt. Pont ettől féltem műtét előtt, hogy nem fogom bírni, de mondta mindenki, hogy minden nappal jobb lesz, és igazuk lett.
Pluszba én még sikeresen összeszedtem egy felfázást is, nekem ki szokott jönni stressztől. Így, hogy kimenni se tudtam, óriási ajándék volt. Nem aludtam semmit, csípett égett és a lábam is fájt. Óránként néztem az időt, nem akart telni. Szóltam a nővérnek is, hogy baj van, felfáztam. Azt mondta, reggelig bírjam ki, és akkor vizeletvizsgálat... Nem volt nagy segítség, de valahogy eltelt az éjszaka. Flector rapid port vittem, ez otthon mindig használt, és innentől magamnak csillapítottam a fájdalmat 4-6 óránként. Másnap délutánig még feküdtem, a hátam nagyon fájt az állandó póztól. A doki bejött, mondta, hogy álljak majd fel, nem enged haza anélkül. A csővel együtt nem akartam, így megvártam, hogy kivegye este. A csőkivételről legendák vannak, hogy szörnyű, de amúgy nem az. Kellemetlen inkább, kb 2 másodpercig, kifele jövet cuppan ahogy a vákuum húzza. Át is kötött, véres volt kicsit a kötésem, de ez normális. Kicsit szenvedős volt a kék rögzítőből kivenni, de megoldottuk. Utána először gyógytornásszal álltam fel este, de el is sírtam magam, ahogy beletódult a vér, rögtön visszafeküdtem.
Nagyon elkeseredtem, de nem vagyok feladós típus, így este mégegyszer felálltam és már pár lépést mentem a járókerettel.A lábadat emelni nem igazán tudod, erre a kórházba kitaláltam egy praktikát. 
Fáslit hajlottam össze, és ezt a talp alá rakva tudtam ágyra fel és ágyról le emelni. Első napokban hasznos lehet. Evés: műtét után 2-3 órával, de nem sok kedvem volt. Ittam kis vizet, ettem kekszet. Talán az altatás eredménye volt az étvágytalanság, meg a torkom is fájt kicsit. Reggeli vizeletminta eredménye volt, hogy sok a baktérium, így kaptam egy tasakos por estére megoldásnak. A második éjszaka se aludtam túl sokat, de már kevésbé fájt, valamint örültem,hogy másnap mehetek haza. Reggel felkeltem, és már egyedül mentem ki pisilni a járókerettel. Itt egy kép, rottyon vagyok, de látszik, hogy örülök neki. 
A mosdó kb 20 méter volt a szobából, lassan, de sikerült. Azt ajánlom, hogy lassan kelj fel, először tedd le a lábad a földre, még ülj egy kicsit, hadd menjen bele lassan a vér, különben jobban fáj. Szereztem magamnak otthonra is járókeretet, de mankózni is lehet, nekem ez stabilabb.
Hazaengedés reggelén már ettem normálisabban is. Volt egy röntgen és utána kaptam zárójelentést, valamint megint átkötözött a doki. Írt fel antibiotokumot a felfázásra, mert még mindig fájt. A hazamenetel kalandos volt, mert tolószéket kaptunk, ami merev lábbal nem túl szerencsés, ezért közben és fáslival tartottam a lábam. A lift nem működött, ezért személyliftbe kellett szálni, amibe csak állva fértem el. A kocsiba bemásztam a hátsó ülésre. Itthon 3 lépcső van, azokon felvittek ölbe. Az itthoni éjszaka se volt jobb, mert a hátonfekvés nem a kedvencem, fáj mindenhol és a lábam is, ezért szintén vettem be flectort, napi 2-3 alkalommal. Az éjszaka mindig nehéz, napközben jobban elvagyok. Néha jegelem is, hogy ne gyulladjon be.
A kórházi gyógytornászt kifaggattam, mit csinálhatok, és azt otthon csinálom is 2-3 alkalommal egy nap. Ilyenek: boka hátrafeszítése, lábemelések és láb kivitele oldalra. Valamint egyre többet keltem fel és mentem ki a kerettel pisilni is. A kajára odafigyeltem, hogy ne nagyon fogyjak le izomból sem, fehérjedúsan ettem. Vitaminok amiket szedek: C, D, Ca, Mg és multivitamin.
Hasba a műtét másnapjától megy a véralvadásgátló injekció. Ezt otthon barátom adja be. Kicsit feszít, de pár perc és elmúlik. Valamint én antibiotikumot és probiotikumot is szedek a felfázásra.
Sokat kell inni, és rossz, mert így sokat is kell menni pisilni, de muszáj. A torna első napokban nagyon rosszul ment, ma már egyre könnyebb, és a fájdalom is enyhül.
Ma vagyok 4. napos műtött, nem kell félni, ilyenkor már bírható. :)
Itt egy kép itthon, amin fásli van csak rajtam. 
Mosdás a csaphoz állva szivaccsal, víz nem érheti a sebet. Kellemetlen, de ez van. Hajmosás nálam a kádhoz ülve, hátrahajolva és segítséggel. Még az első napokban mindenképp jó, ha van veled valaki.Nagy áttörés volt ma, a 4 napon, hogy fel tudtam emelni a műtött lábamat segítség nélkül. 
Fájdalmas kicsit, de megéri csinálni. Valamint fogadjatok fel mindenképp gyógytornászt. És ha kiírja a doki, kórházit is írassatok fel. Innentől ezen fog múlni minden, és a felépülés gyorsasága is.
A fájdalomcsillapítót varratszedésig ne sajnáld magadtól, mert ha nagyon fáj, már nehéz csökkenteni rajta, éjszakára mindenképp vegyél be. Az a legjobb, ha gyulladáscsökkentőset veszel.
Ma már kimentem a kertbe sétálni a kerettel, büszke voltam. Minden nappal egyre többet bírok.
Varratszedés majd október 14-én lesz. Ha még műtét előtt állsz, semmiképp ne nézz videókat róla, és minél kevesebbet foglalkozz vele, mert kikészülsz, nekem s